banner.jpg
Olvasóink írták

Olvasóink írták

Mióta elindultunk, számolatlanul kapjuk az olvasói történeteket, kutyás élettapasztalatokat, igazi kis citydogs közösség kezdett el felépülni itt percek alatt. Számunkra ez nagyon jó hír, hiszen pont emiatt vágtunk bele ebbe az egészbe ("Sehol sem lennétek nélkülem..."  mondja Lola, a főszerkesztő). Azért, hogy közösséget építsünk és megmutassuk mindenkinek: a kutyás élet milyen csodás létforma. Akár kisgyerekkel is. Aki eddig gondolkodott volna rajta, hogy gyerek mellé való-e kutya vagy sem, annak itt a következő olvasói történet. Köszönjük Katának a levelet és Gerzson történetét!

" Néhány szösszenet a kutya-gyerek kapcsolatról, ahogy mi éltük meg...
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy mind a kutya mind a gyerek szempontjából jó ha van állat-ember kapcsolat. 
 
Levi még nem volt egy éves amikor a kis 7 hetes szálkás tacskót hazahozta a férjem... imádtam, hogy Levi fiam végre jó alvó volt s közben jött egy kis vonyító,síró kiskutya (aki szegény azt sem tudta mi van mert még nem olyan rég az anyjához és testvéreihez dörgölőzve tök máshol élt), s most aztán a konyhába kizárva sírt éjjel, sírt nappal az első 1-2 hétben... volt, hogy hajnalban a kis kosárkájával együtt behoztuk, letettük az ágyunk mellé és csak úgy hagyta abba a sírást, hogy az egyik kezem hozzáért, s így még tudtunk aludni valamennyit.. 2 hét után, s az első fontos oltásokat követően aztán végre kivihettük az udvarra a saját kis helyére, mert ugye mindenképpen kinti kutyának szántuk őt.. de szerencsére addigra már megszokta az új helyét, nem volt gond vele..
Szóval Levi fiam és Gerzson kutyus (ezt a szép nevet kapta tőlünk, bár a szép bozontos szemöldöke miatt Körmendi János után a János nevet is fontolgattuk) együtt cseperedtek. Gerzson kis játékos, minden felé érdeklödő kutyus, Levi hasonló gyerek... Levire sokszor rászóltunk: simi Gerzson, simi..., de sajnos simi helyett Gerzson inkább farok és szőr cibálást kapott, de szerencsére rendesen, türelmesen tűrte, soha egy odakapás, soha egy nyikkantás nem volt... persze ne is legyen, soha nem hagyom a mai napig őket egyedül kettesben, soha sem lehet tudni...  Gerzson egyébként, szálkás tacsi lévén elég önfejű, öntörvényű kutya, s ez az első évében igencsak megmutatkozott. Férjem sokat olvasott hogyan is neveljük az ilyen természetű kutyát, s talán a legfontosabb pontok: következetesség (ha pl. visszahívom és többedszerre sem jön, addig addig adom neki a parancsot, amig oda nem jön, nem feladni, mert akkor elkanászodik, mert ahol csak tud visszaél az ilyen helyzetekkel), határozottság, valamint hogy tudja hol a helye a rangsorban (férjem a falkavezér, én és Levi feljebbvalók vagyunk, s a falkában utánunk jön csak ő)... Gerzson a nevelésünk eredményeképpen megtanulta, hogy Levi feljebb való nála, s tudta, ha bármi rossz mozdulatot tenne felé, bizony megdorgálnánk érte... Levi már 3 éves és szerencsére Gerzson azóta is tudja hol a helye ebben a családi rangsorban - pl. ha sétálni megyünk együtt, Levi megy ki elöszőr a kapun, Gerzson csak utána mehet..

Aztáltal, hogy Gerzson megszokta a gyerektársaságot, más gyerekekkel is barátságos. Ha például sétálni megyünk, mindig útba ejtjük a játszóteret, Gerzson türelmesen vár kint amíg mi bent játszunk. Sokszor odamennek hozzá más gyerekek, s persze miután megkérdezik, hogy megsimogathatják-e a kutyát, simogatják, s Gerzson minden gyerekhez barátságos, sőt örömmel fogadja a simogatást.  Persze nem csak Gerzsonra van hatással a gyerek, hanem fordítva is. Levire is, sőt örömmel fogadja a simogatást. 

Nemcsak Gerzsonra van hatással a gyerek, hanem fordítva is. Levire is, sőt a második fiamra, Somára is nagy hatással van a kutyatársaság, de teljesen másképp. Levi sokszor Gerzsont utánozta. 1,5-2 évesen például, nem kis bánatomra Levi is sokszor megpróbált pocsolyákból inni, úgy, mint Gerzson kutya. Aztán séta közben többször észrevettem, hogy amelyik bokrot Gerzson megjelölte azt egy lábemeléssel Levi is meg akarta jelölni... 2 éves kora óta pedig rendszeresen rá akar feküdni Gerzsonra, mert így fejezi ki iránta a szeretetét.. Gerzson ennek nem biztos, hogy örül, de hagyja magát, s mi mindig szólunk Levinek, hogy ezt azért nem kéne..Soma más, ő sokkal finomabb Gerzsonnal, gyengéden simogatja, odabújik hozzá, Gerzson meg sajnos mindig puszikkal szeretné ezt a szeretetet neki viszonozni. Levit nem nagyon érdeklik a kutyák, Gerzsont szereti, játszik vele, labdát dobál neki, száraz kutyaeledelt ad neki a kezéből (megjegyzem Gerzson olyan finoman és óvatosan veszi el, hogy az csuda), de más kutyák nem hozzák lázba. Somát annál inkább, a legnagyobb testű kutyákhoz is oda akar menni, hogy megsimogassa őket, s én engedem is, persze a gazdával egyztetve. Soma közben boldogan mondja: vau-vau.
Gerzson mindenesetre meghatározó része a családnak, igazi családtag, akit amikor csak tudunk a legtöbb programra visszük magunkkal. Szerencsére intelligens állat, igazi barát, mégha sokszor próbára teszi a türelmünket... olyan ő is, mint egy gyerek..."
 
 
Bárki szeretné megosztani velünk kutyás történeteit: TEGYE MEG:) Szívesen megosztjuk ezen a felületen veletek. Kapcsolat: info@citydogs.hu.
 
 
 
 
 

 

Ügynökségi zóna

Hirdetés

Heti tipp

Ajánló

© 2017 - CityDogs Készítette a