banner.jpg
HOGYAN SZERETNEK A KUTYÁK? I. rész

HOGYAN SZERETNEK A KUTYÁK? I. rész

Most szombaton egy nagyon érdekes és újszerű gondolatokkal megspékelt előadáson  jártunk, amit a Városi Kutyák Iskolája szervezésében tartottak. Az előadás mélyrehatóan tanulmányozta ember és kutyája kapcsolatát, valamint a kutyák viselkedésének hátterét, mely elválaszthatatlan a kutya fejlődésének történetétől. Az előadáson ülve már tudtuk, hogy lesz egy téma, amit megosztani a provokáció csúcsának tartanak majd elsősorban azok a kutyatartók, akik vehemens lendülettel állnak ki amellett a véleményük mellett, hogy a kutyák érzelmei az emberi érzelmekkel azonosak. Ha nem még emberibbek. A következő írás azonban vállalja azt, hogy objektíven, tudományos és fejlődéstani szempontból közelíti meg ezt a kérdést, és bemutatjuk a másik csoport véleményét és hozzáállását a témához, melynek lényege: a kutya nem ember.  Sem biológiai, sem evolúciós, sem pszichológiai és így szeretet  szempontból sem.

Mielőtt belevágunk ebbe az egyébként nagyon hosszadalmas témába, tisztázzuk:


MI A SZERETET?

Hogyan fogalmazható meg az az érzés, ami minden emberi lény cselekedeit motiválja?  Az ember felől közelítjük meg először a kérdést, mert emberi nézőpontból is merült  fel a   téma: így próbáltuk megragadni azt, ami végső soron mindenkit irányít, mert lássuk be: amilyenek vagyunk, az attól függ, mennyi szeretetet vagyunk képesek adni és elfogadni és mennyi szeretetre vágyunk. Ha a témába tudományos és mélylélektani szempontból szeretnénk belemerülni, mindenkinek ajánljuk a wikipédia sokszínű megközelítését tartalmazó bejegyzését itt:  SZERETET.

Rövidebben azonban ezt látjuk és tapasztaljuk: A tudomány egyszerűen nem tud magyarázatot találni arra, hogy mi az a szeretet, mi az eredete, mitől van ilyen hihetetlen ereje, és miért van ekkora szükségünk rá. Egy emocionális reagálásnak tartják, de pontos magyarázatot nem tudnak rá adni. A túlélés eszköze, mert akit nem szeretnek, az előbb-utóbb kiég és eltorzul. Aki nem tud szeretni, az szintén.

Erich Fromm pszichológus könyvében, a Szeretet művészetében leírja, hogy a szeretet nem csupán egy érzés, hanem cselekedeteket is jelöl, és hogy valójában a szeretet "érzése" felszínes azokhoz képest, akik elköteleződnek a szeretet felé azzal, hogy következetesen szeretetet tükröző cselekedeteket hajtanak végre. Ebben az értelemben Fromm fenntartja, hogy a szeretet végső soron egyáltalán nem egy érzés, hanem inkább egy elköteleződés afelé, hogy szerető cselekedeteket hajtunk végre más felé, vagy sok ember felé egy kiterjesztett időszak alatt. Fromm úgy írja le a szeretetet, mint egy tudatos döntést, ami a korai állomásain úgy jelentkezik, mint egy önkéntelen érzés, de később nem függ azoktól az érzelmektől, hanem ehelyett egy tudatos elköteleződést jelent.



Általános jelenség, hogy a huszonegyedik század elejére a szeretet, mint fogalom, veszített az értékéből. A szó jelentése és tartalma is degradálódott. Annyi mindenre ráfogjuk "szeretem", hogy aztán teljesen megszokott, hétköznapi fogalomként él a köztudatban. "Szeretem a fagyit, szeretem a kutyám, szeretem a feleségem, stb." A kérdés csupán az, hogy ugyanúgy szeretem-e a kutyámat, mint a feleségemet? A szó tartalma megegyezik-e minden esetben - függetlenül, hogy mire használom - vagy különbséget kell tenni? Van-e különbség aközött a szeretet között, amivel a fagyit szeretem, és aközött, amivel a feleségemet, gyerekemet, barátomat szeretem? Tovább megyünk:van-e különbség aközött a szeretet között, amivel a barátomat szeretem, és amivel a feleségemet?

Ebből következik cikkünk alapvető kérdése is : úgy szeret-e a kutyám, ahogyan én őt, és én úgy szeretem-e őt, ahogy a kutyám szeretné, hogy szeressem?

A szeretet nyelve hány szótárt tölthetne meg? Ki tudja. De az biztos, hogy külön szeretet nyelve van a kutyáknak, embereknek és még az embereken belül is minden egyénnek.  Olyan ez kissé, mintha a bábeli zűrzavar nemcsak a beszédet, hanem az érzések és döntések nyelvét is érintette volna: persze létezik az egyetemes szeretet, de egyénenként létezik emellett a személyre szóló szeretet, vagyis az, amit mindenki, saját maga szeretetnek értelmez.

Mondunk egy példát:

egy párkapcsolat végső soron akkor lesz sikeres és hosszan tartó, ha a két fél pontosan ugyanazt adja a másiknak, amire a MÁSIKNAK szüksége van. Ha nem tudjuk, hogy a párunkat mi teszi igazán boldoggá és mindig abból indulunk ki, SZERINTÜNK mi tenné boldoggá, az óriási különbségekhez majd a kapcsolat teljes megromlásához vezethet. Feleség azt gondolja sok esetben, a férje biztosan örül annak, mert fordított esetben ő ennek örülne, ha egy fárasztó munkanap után  az ajtón belépő férjhez az első kérdése mindig az: milyen napod volt drágám?  Feleség tehát  ebben a szituációban az érdeklődést tekinti a törődés és a szeretet jelének. Férj azonban arra vágyik, ahogy belép az ajtón, hogy leülve a kanapéra 10 percig csendben ülhessen, és érezze a megérkezés örömét a fészekbe. A törődő kérdés, amit a másik szeretete diktál számára: teher. A szeretet számára azt jelentené, hogy 10 percig nem kell szólnia senkihez. Azonban a kapcsolatban megjelenik a szerető. Szerető érti és megjegyzi, hogy a férj számára ez a 10 perc szükséges és a szeretet jeleként nem kérdez. Az egymástól távolodó házastársak csalódottak, feleség nem érti, hiszen ő csak azt adta, ami a saját szeretetnyelve és szótára szerint SZÁMÁRA szeretetet jelent. Hol az igazság?- kérdezhetnénk joggal. Sehol, mert az igazságnak nem sok köze van a szeretethez.  A szeretetnek ahhoz van köze, hogy a másik szükségleteit előrébb helyezem a saját énemnél. Innentől ha nem is tudományosan, de kijelenthető, hogy a szeretet  az, amikor ismerem a másik felet annyira, hogy tudom, VALÓJÁBAN ÉS OBJEKTÍVEN mi teszi boldoggá és elégedetté a MÁSIKAT, nem pedig a SZERINTEM  mitől lenne a másik boldog és elégedett az életben gondolatkör irányít.

A kutya- ember kapcsolatára lefordítva ugyanez:


a kutyám szeret-e kérdés csak akkor válaszolható meg, ha demagóg módon az ember felől közelítünk a témához. Nem az a kérdés, hogy a kutyánk szeret-e, hanem az, hogy mi jól szeretjük-e? A biológiailag magasabbrendű és okosabb ember biztonsággal TUDJA-E, hogy objektív szempontból mi teszi boldoggá a kutyáját és úgy ad neki törődést és szeretetet. A kutya ugyanis így-vagy úgy, de mindenképp kötődni fog a túlélés érdekében, mert így van evolúciós és ösztön szinten programozva, nem ember, hogy ítéleteket hozzon a viselkedésünkről, hanem állat, aki a túlélésre összepontosít és minden körülményhez igyekszik alkalmazkodni ezen túlélés érdekében. Falka gondolkodással bír és fajta jellegzetességekkel,  és pusztán azért, mert nekünk embereknek az érzelmi szótárunk   szerint a szeretet jele az, ha mértéktelenül simogatunk, etetünk, kutyajátékot vásárolunk, beengedjük az ágyunkba kedvencünket, és szeretetnek értelmezzük, ha a kutya állandóan úgy helyezkedik, hogy hozzánk érjen és a közelünkben legyen,  hiszen emberi kapcsolatainkban is azt gondoljuk, ha a másik sokat van velünk és a közelünkben, akkor biztosan szeret, : tévúton járunk.


Ha tehát egy kutya esetében pl. azt gondoljuk, állandó fizikai kontaktusok száma szeretet mennyiséget határoz meg, ugyanazt a hibát követjük el, mint az embereknél: nem vesszük figyelembe fajtája  és emellett egyénisége habitusát és személyes igényeit. Miért nem vesszük figyelembe? Mert emberek vagyunk és mindig, minden körülmények között magunkból indulunk ki. Tisztelet a kivételnek. A szeretet tehát az, ha a másikat ismerjük, tudjuk mire vágyik és annak ellenére úgy és feltétel nélkül teszünk azért, ahogy az a másik fél belső igényei szerint szükséges. Ha ez megvalósul, akkor tudhatjuk, hogy a másik fél, legyen az kutya vagy ember, de elégedett, boldog, kötődik és elköteleződik felénk, vagyis Erich Fromm megállapításai szerint szeret minket. Ehhez azonban világos kommunikáció szükséges és az kell, hogy a másik tudtára adjuk az egyértelmű jeleket: mire van szükségem ahhoz, hogy boldog és elégedett legyek.



De a kutyák sajnos nem beszélnek. Nem tudják a szájukkal megmondani, mire vágynak. Beszélő kutyát mi legalábbis még sosem láttunk...Azt nekünk, embereknek kell megfelelő kutatással és ismeretanyag begyűjtésével megtanulnunk. Nem csak GONDOLNI, ÉS HINNI, hogy a kutyám szerintem azért nyüszög, mert éhes és enni kér, hanem ÉRTENI és TUDNI, HOGY MIT MIÉRT CSINÁL.  Aki ezt a fázist kihagyja, az okosabbnak hiszi magát az egyedfejlődésnél. Így a cikk folytatásában azt fogjuk vizsgálni, hogy mit, miért csinál a kutya és így még közelebb próbálunk jutni a kutyaszeretet kérdéskör gyökeréhez.



folyt.köv.

Ügynökségi zóna

Hirdetés

Heti tipp

Ajánló

© 2017 - CityDogs Készítette a