Nem kell ahhoz a házasság intézménye, hogy egy szakítás megviselje egy pár, vagy a közös kutyájuk életét. Manapság ugyanis általános jelenség, hogy gyerekvállalás helyett kutyája lesz fiatal pároknak, de még a nem annyira fiatalabbaknak is. Mivel egyre későbbre tolódik a családalapítás, viszont belső biológiai óránk a másokról való gondoskodást ösztönösen jelzi és hajt minket előre, hogy legyenek dolgok, melyek fontosabbak saját magunknál, így mostanában egyre nyilvánvalóbb, hogy a kutya igazi és szinte emberi családtag lett. Konkrétan gyerekpótlék sok esetben. Majdnem olyan, mint a gyerek, de azért mégsem. Van aki a kutya izgalmi állapotát emberi érzelmekkel köti össze, van aki a helyén kezeli négylábú élettársát, és tudja, hogy mi az ami igazán megviseli és mi az, ami nem. Bárhogy is álljunk hozzá a kutyaléthez, egy biztos: szakításnál alaposan át kell gondolni, mi a jó a kutyának és miért. Ha van közös gyerek is a kutya mellett, akkor meg pláne. Mit érdemes szem előtt tartani a döntésnél?
JOGGYAKORLAT
A magyar joggyakorlat nem igazán rutinos kedvenc elhelyezési ügyekben. Ami van, az az, hogy vitás helyzetben az ingó tárgyak közé, a házassági vagyonleltár részeként kerül felvételre, megállapítják az értékét, pont mint egy darab török szőnyegnek, de például az amerikai joggyakorlathoz képest nálunk nincs sem eltartási kötelezettség, sem semmilyen egyéb megítélhető költség sem.
KI KÖLTÖZIK?
Elsődleges válás során szem előtt tartani, hogy mi a jó a kutyának? A válással kinek változnak meg jobban az életkörülményei? Ki az, aki megy a közös otthonból és ki az, aki marad? Nehéz dolgok ezek már úgy önmagukban is. És persze sok oka lehet egy kapcsolat végének, leginkább a két ember az ok, de azért a kutya, mint szeretett lény a konfliktuson kívül esik, így a cél az, hogy a lehető legkisebb fájdalommal ússza meg a kapcsolat végét. Legalább a kutya. Amennyire csak lehetséges. Mivel a kutyáknak még fontosabb a stabilitás és a keretek, mint az embernek, emiatt fontos tudni, hogy bár minden kutya tud alkalmazkodni akár olyan nagyságú dologhoz is, mint a költözés, de azért jobb neki a megszokott helyen, a megszokott szagokkal, a megszokott környezetben.Ez a legkevésbé stresszes megoldás amellett a konkrét stressz mellett, amit az egyik gazda eltűnése okoz az életében.
KINEK NYUGISABB AZ ÉLETMÓDJA?
Az maradjon a kutyával, aki többet tud törődni vele. És akar is persze. Mert láttunk mi már karón varjút: a szakításkori önérzet, sérülések, sok esetben kicsinyessé és egositává tesznek minket. Sokan csak azért ragaszkodnak egy kutyához, mert ezzel is fájdalmat okozhatnak a másiknak. Oké, ne legyél nagyvonalú azzal a szeméttel, aki elhagyni vagy megcsalni merészel, rendben, bár ha az univerzális törvényeket nézzük akkor kisstílűségre csakis kisstílűség lehet a válasz. De a kutyáddal legyél nagyvonalú, mert arról ő bizony nem tehet, hogy emberi kommunikációs alkalmalanságból a kapcsolatotok tönkrement.
VAN GYEREK,NINCS GYEREK?
Az állat elvesztése már igazán sok lehet egy közös gyereknek, ezt is fontos szem előtt tartani a döntésnél. Ha a szülőnek, akinél a gyerekek vannak, belefér még ez az életébe, akkor tanácsosabb azt a megoldást választani, hogy ahol gyerek, ott legyen a kutya helye is. Igen, a költöző félnek elég kemény időszak lesz, első időben mindenképpen, de ugye a saját nyomorunkat nem akarjuk kutyákon és gyerekeken, érzelmi zsarolás formájában levezetni? Na ugye, hogy nem.
TÖBB KUTYA VAN?
Optimális esetben mindig lehet tudni, látni, ki a valódi gazdája az ebeknek. Lelki szempontból legalábbis. Két kutya esetében ez igencsak jól látható, de ha nem, akkor azt kellene nézni, milyen a két kutya egymáshoz való viszonya. Ha nem függenek egymástól extrém módon, akkor egyik kutya balra, másik kutya jobbra megy. A változás mindig és mindenkinek nehéz lesz, de így legalább optimalizálható a fájdalom.
3 tipikus forgatókönyv szakítás esetére
1. Nincs közös felügyelet, valamelyik fél lekopik a kutyáról és az exéről is, nagyjából úgy örökre (ilyen van emberek között is, vannak apukák, anyukák, akik válás után magasról tojnak a gyerekre, nincs is ez másként a kutyával sem. Van akit persze az motivál, hogy látni újra és újra a kutyát és az exet az olyan lelki fájdalommal jár, amit elviselhetetlennek ítél meg, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy emberünk nem tudja feldolgozni a helyzetet, vagy legalábbis nem úgy, hogy a kutyát is a helyén kezelje, meg az exével történteket is. Így marad a kutya egygazdás, véletlen összetalálkozásokkal.
2. Közös felügyelet van, beosztásokkal és heti vagy havi rendszerrel. Ezt azok tudják problémamentesen megoldani, akik elég intelligensek ahhoz, hogy tudják, minden elmúlik egyszer, és bármi legyen is a válóóok, képesek ezt nagyvonalú felnőtt emberként félretenni és csak a jó emlékeket és a kutya érdekeit tartják szem előtt. Ehhez a felálláshoz természetesen kell egyfajta tisztelet is, amiben a szakítás után a másikat részesíted. Ez ugyanis csak így megy.
3. Láthatási joga van csak az egyik félnek, alapból azonban tartósan egy helyen, egy gazdival él a kutya. Ez hasonlóan a 2. ponthoz ugyanúgy hatalmas érzelmi EQ-t feltételez.
Mi itt a Citydogsnál azt javasoljuk, gondolkozzatok el valamilyen mindenki számára jó megoldáson, aminek emberi szempontból az a lényege, hogy tökmindegy hány kést döfött a hátadba a másik a szakítás során, vagy esetleg dötfél éppen te a másikba néhányat, ezt félre kell tenni, ha közös kutyája (gyereke) van két embernek. Másik szempont, hogy meg kell nézni a kutya energiamennyiségét és aki képes ehhez passzoló életmódot teremteni, a kutya oda menjen. Emellett bármilyen döntést is hozunk, érdemes a kutya viselkedését az első időszakban aktívan figyelni. Ha nagyon letört egy-egy találkozás után, vagy éppen túlságosan fegyelmezetlen, akkor ideje elgondolkodni azon: boldog-e és ha igen akkor mennyire a kialakult helyzettel.
