Amikor ezt a cikket írom, eszembe jut az első félév, amit Lolával, a  főszerkesztőnkkel töltöttem.  Igazi szívás volt. De nem a kutya miatt. Az ő problémáira nagyjából felkészültem. A környezet reakciójára viszont nem. Repesve vártam 2 hónapon keresztül az érkezését, és amikor megérkezett, 1 hét után elkezdődtek a városi nehézségek, amire nem lehetséges felkészülni. Most bármit is írok ide, biztosak lehettek benne, ha még nincs kutyátok és egyszercsak lesz, biztosan nem olyan lesz, mint amit elképzeltetek. Következzenek az alap problémák.

1. Társasházban laksz és vannak szomszédaid

Nos, ha csak egyetlen ember van a társasházban, aki nem szereti a kutyákat,ott számíthattok rá, hogy hihetetlen hadjárat kezdődik majd azért, hogy minimum a kutya,  vagy a kutyáddal együtt te, jó messzire el legyél távolítva. Mi ennek az oka?

a) Ugat a kutya: maximálisan érthető, hogy ez zavarja a szomszédokat. Még engem is zavar, amikor a kutyám ugat, azonnal le is állítom, hogy hagyja abba. A probléma akkor is fennállhat, ha együtt vagy a kutyáddal és akkor is, ha nem. Ha nem vagy vele, és otthon egyedül ugat hosszan, valószínűleg szeparációs szorongása van. Ezen lehet segíteni általában, úgyhogy megint ott tartunk: nincsen hülye állat, csak hülye gazda, aki nem veszi komolyan a kutya és a szomszéd jelzéseit. Ha te vagy a főnök, akkor mindenképpen hallgatnia kell rád, amikor leállítod az ugatást. A lényeg, hogyha ezt ösztönből nem éred el, akkor irány a kutyaiskola, ahol ezt megtanítják neked, nektek.

b) Betegesen fél a kutyáktól és egyben undorodik is tőle: ebben az esetben ezt el kell tudni fogadni. Úgy értem, hogy van ilyen. Régebben mondtam a magamét, hogy te hülye idióta, milyen ember vagy már, hogy félsz a kutyáktól, dögölné meg és társai, de aztán rájöttem, hogy nem mindenkinek van csupa jó és pozitív élménye velük. Ráadásul van egy ilyen betegség is, aminek kinofóbia a neve és a kutyáktól való félelmet jelenti. Csak azért, mert én úgy nőttem fel, hogy mindig is volt jelen az életünkben kutya, ez nem jelent semmit. Ilyenkor jobb meghúzni magad, mert olyan vagy a kutyáddal, mint a szénanáthára allergizáló betegnek a parlagfű. Ha lehet kerüld ki és minden fronton légy elővigyázatos, csak semmi könnyelmű séta a társasház közös kertjében, azt tekintesd úgy, hogy nincs, hiába osztatlan közös tulajdon, az a lényeg, hogy a kutyádnak úgysem tudod megmagyarázni, hogy csak abban a 489/10.000-ed  részen végezheti a dolgát, innentől ez veszélyzóna. A lépcsőházban is tartsd be a szabályokat, csak semmi lustulás. Mit jelent ez? A kutyád érkezésével egyszerűen óvatosabbnak kell lenned, meg kell tanulnod szürkévé és láthatatlanná válni, legalább addig, amíg annyi idő el nem telt, hogy már nyugodtan lehessen kijelenteni: ez egy kutyabarát lakóközösség. Szerintem ez legalább fél év. Addig szende légy és visszafogott. És ha lehet kérj azért is bocsánatot, hogy élsz. Hidd el az alázat néha, szükséges. Legalább a kutyád miatt játszd meg, hogy gyengébb vagy és elnyomható.

c) Nem fél, nem retteg, csak szimplán rosszindulatú: ezt alapból könnyen ki lehet deríteni. Ha nem a kutya a baj, hanem az, hogy élsz és még kutyád is van, amit egyébként teljesen közömbösen fogadna, ha úgy látná, hogy rémségesen rosszul megy életed sora. Itt csak arra készülj fel, hogy az ilyen habitusú emberek valószínűleg veszik a fáradtságot és utánajárnak az összes létező jogszabálynak, helyi rendeletnek és társai. Hogy bebiztosítsd magad, légy olyan, mint Chuck Norris: mindig egy lépéssel az ellenfelek előtt, vagyis nagy lelkesen ne vegyél kutyát, csak akkor, ha már bemagoltad a társasházi, kerületi és egyéb szabályokat. És azt igyekezz betartani. Ne feledd az alapszabályt: az egyetlen hely, ahol valóban önmagad lehetsz a kutyáddal az az otthonod, vagy egy olyan hely, ahol óriási a tér és alig vannak emberek. Vagy nincsenek.

2. Pórázon vagy nem pórázon?

Amikor Lolával a legelső napokban belevágtunk az életbe és elvittük sétálni, az pont akkor volt, amikor állandóan felbukott a saját fülében. Volt kb. 7 kiló, csupa tünemény, akinek képtelenség volt ellenállni, azért is lett ilyen flegma, mert kiskorában mindenki csak ajnározta, hogy istenem, de édes...

És akkor egyszercsak jött egy nő. A pasijával. A Normafánál. És a nő, amikor messziről meglátta a kutyát, elkezdett remegni, rettegni, pánikrohamot kapott gyakorlatilag és miközben az én kiskutyám lelkesen rohant felé, hiszen megszokta az ömlő szeretetet, üveghangon sikítva magyarázott oldalbordájának, hogy fel fog jelenteni, mert a kutya támad és nem pórázon vezetem. Nos. A kutyát olyan helyen, ahol előfordulhatnak tömegével emberek: pórázon kell tartani. Igen, a város mindenkié, de a várost emberek építették, abban emberek (vagy legalábbis annak látszó lények) laknak és sajnos el kellett fogadnom a tényt: a kutyámat óvom meg attól, ha nem engedem mindenkihez csak úgy oda. Ha akarom, akkor kimehetünk bármikor Budapest határába, kereshetek nagy mezőt és ott aztán addig kolbászol, amíg el nem fárad. Nem azért mondom ezt, mert annak a nőnek volt igaza. Hanem azért, mert semmi szükség rá, hogy az ártatlan kiskutyádat valaki a lábával jól oldalba rúgja.

3. Tömegközlekedés

Na, ezt mondjuk én úgy oldottam meg, hogy azóta autóval közlekedem és a kutyákkal. A gatyám rámegy sajnos, a benzinpénzből mást is lehetne csinálni, de két kutyával már pláne kizárt a tömegközlekedés, a nagyobb testű basset hounddal meg eleve lehetetlenség. Így mielőtt megőrültem volna, a nyugalmamat megvásároltam. Azóta is vásárolom, benzin formájában. Inkább nem eszek kb. Mert az én Lola kutyám egyszerűen trampli. De még ha csak ez lenne a baj. A BKV-t használók nagy százaléka nyálas lesz a kutyámtól. Hacsak hozzáér az oldala, szőrcsík marad a fekete nadrágon, ha hozzá sem ér, akkor viszont biztosan megrázza magát és levegőben érkeznek meg a nyáldarabkák. 

Ha hónaljkutyád van, akkor egyszerűbb a dolog, felkapod, beteszed egy vállra akasztható hordozható kutyatáskába és kikerülöd a helyzetet. Ha pórázon viszed, szájkosár is kell rá és jegy. Ez a szabály. Nem kutyák hozták. Viszont a kedvenced sem pusztul bele és legalább az utazók hőbörgését sem kell hallgatnod, ami egyébként roppantul megviseli a lelket. Valamiféle tehetetlen dühöt okoz. Hiába, ez az emberek világa, muszáj valahogyan alkalmazkodnotok hozzá.

A cikknek folytatása következik.Mert számtalan probléma van, ami a kutyatartás folyományaként leselkedik a gazdikra. Akinek vannak ilyen tapasztalatai, tippjei, ötletei, történetei is akár, az bátran írja meg a lola@citydogs.hu emailcímre.

képek forrása: Google