A fajta eredetileg Kelet-Szibériában, közelebbről a Csukcs-félszigeten és Kamcsatkán volt őshonos, és az itt lakó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Ez az időszak kb. i. e. 9000-6000 közé tehető. Írásos emlék azért is nem maradt ránk egészen a XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek, így nem ismerték az írást. Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része az általában mindig egy flaskával a kézben járkáló szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, mely igazán nem mondható hiteles forrásnak.
A huskyt, a malamutot és a lajkát egy tőről eredeztetik, mind a spiccek faja közé sorolandó, szánhúzó kutya. A husky és a malamut közt leginkább mérete tesz különbséget. Szépsége, kedvessége, okossága és különlegessége miatt igen népszerű családi, sport, és kiállítási kutya is."nevetős" ábrázata sokakat elvarázsol már az első pillanatban. Nagyon barátságos, jámbor, figyelmes, közvetlen és idegenekkel, más kutyákkal szemben sem bizalmatlan vagy agresszív. Ha netán e szépséges és különleges ebet házőrzésre szeretné valaki használni, akkor biztosan mondjon le erről a fajtáról, vagy ha még is a husky mellett dönt, akkor benne van a rizikó, hogy előbb nyalja képen a betörőt mintsem, hogy kimutatná mosolygós szája mögött elhelyezkedő fogait.
A családon belül saját magának keresi meg azt a személyt, akinek engedelmeskedik - gyakran meglepetést okozva azoknak, akik el szeretnék nyerni a szeretetét. Azonban ez a kutya nem csak egyetlen emberhez ragaszkodik, mint például a Csau csau. A családot falkájának tekinti, azonban hogy ebben milyen helyet foglaljon el, azt az "embereinek" kell meghatároznia. Mindenkinek tehát, aki úgy dönt, hogy ilyen kutyát vásárol, el kell szánnia magát arra, hogy a jövőben naponta néhány órát bármilyen időben kutyájával együtt a szabadban töltsön - tempós gyaloglással, futással, kerékpározással vagy hóban, akár hosszútávsíeléssel egybekötve.
| Méret | L |
| Viselkedés | Lelkes őrző-védő, Szelíd, alázatos, Okos, agyafúrt |
| Életstílus | Aktív |
| Lakóhely | Kertes ház |
| Háztartás | Család gyerekkel, Család gyerek nélkül, Egyedülálló |
Jó minőségű száraztáp vagy színhús zöldségekkel.
Legszembeötlőbb jellegzetessége e fajtának a közepes méret, könnyed szabad mozgás, tömör, dupla, közepes hosszúságú szőrzet. A fehértől a feketéig minden szőrszín lehetséges.
A farok dús szőrzetű, magasan tűzött, nem kunkorodhat egyik oldalra sem és nem feküdhet a kutya hátára.
A napi fogmosás, speciális kutya fogpasztával a legjobb, de általában heti 2-3 alkalommal elegendő. A száraz eleség, és sok kemény rágó-játék biztosítása segít, de a rendszeres tisztítást nem pótolja.
A szibériai huskynak szüksége van társaságra és sok mozgásra, Fontos, hogy mind testileg, mind szellemileg ösztönözzük, mert csak így válik a szibériai huskyból igen strapabíró kutya. Állandóan kíváncsi és vállalkozó kedvű, és szereti, ha elkíséri a gazdáját természetjárásra, legyen az akár hosszú gyalogtúra vagy megfelelő terepen történő kerékpár- illetve sítúra. Ha azonban nem szentelünk elég figyelmet a szibériai huskyra és nem biztosítunk számára elegendő mozgást, akkor hamar unatkozni kezd, és kellemetlenné válhat. Ilyenkor fordul elő az, hogy megpróbál kitörni a kertből, vagy a szomszédot dühítve "üvöltve panaszolja el bánatát", kiássa a veteményt, vagy feje tetejére fordítja a lakást. Pontosan mozgásigényével összhangban meg kell említenünk a szibériai husky még egy tulajdonságát: az e fajtához tartozó sok kutyában megvan a vadászösztön. Ezt a szánhúzó kutyák sportoltatásában a kutyák falkában (illetve a fogatban történő) futásban lelt örömük részeként használják ki. Okos kutya, de fontos, hogy az összes szabadban történő tevékenység közben a huskyt pórázon kell tartani. Ez azért szükséges, mert rendkívül csekély e fajta azon képviselőinek száma, amelyeket bármilyen terepen, szabadon futkározni lehet hagyni, kíváncsisága megelőzi a gazdinak való szófogadást.
