Az egyik legrégebbi terrier fajta. Már 1575-ben említik írásos emlékekben. A Wicklow grófságban található Imaal völgyről kapta a nevét. A farmerré lett kardforgatók munkáját megnehezítették a kártékony rágcsálók, rókák, nyestek és borzok. Ezeknek a kis kártevőknek a kiirtásában kaptak nagy szerepet ezek a kiskutyák. S mivel harcias kis ebekről van szó, a középkor szórakozási szelleme se kerülte el őket, s gyakran lettek parasztok vigadalmainak, a kutyaviadaloknak a résztvevői. A mai szemmel nézve kegyetlen sport napjainkra eltűnt, de a fajta természete még mindig magán viseli a régi korok elvárásának nyomait.
A tenyésztésnél a farmerek nagy elvárásokat támasztottak a fajtával szemben, elvárták, hogy a legnagyobb csendben dolgozzon, egyetlen vakkantás elég volt ahhoz, hogy a szabályszegőt a gazdálkodók kizárják a továbbtenyésztésből, sőt akár a gazdaság életéből is.
Tipikus terrierek, makacsok, önfejűek és határozottan tudják, hogy mit akarnak. Kitartó munkakutyák, a játékba is nagy hévvel vetik bele magukat, de ha pihenésről van szó, pillanatok alatt alakulnak át kanapékutyává.
Már kiskorában álljunk neki a szocializálásnak, így könnyen megtanítható neki a jó és a rossz viselkedés közti különbség. Nem ugatós fajta, csak akkor jelez, ha tényleg baj van.
Méret | S |
Viselkedés | Csendes, nyugger csahos |
Gondozás | A szőrzet gondozást igényel |
Életstílus | Nem aktív |
Lakóhely | Kertes ház, Lakás |
Háztartás | Család gyerekkel, Család gyerek nélkül, Egyedülálló, Idős |
Bármit megeszik, legyen az házi koszt vagy táp. Szerencsére nem finnyás típus.
Szőrzetük dús, borzas, ami alatt izmos test lapul. Heti egy-kétszeri kifésülés és évenkénti egyszeri nyírás bőven elegendő.
Imád futkározni a kertben, de a lakásban történő sziesztákat sem veti meg. Mozgásigénye átlagos.