A vesztfáliai tacskókopóból és helyi vadászkutyákból tenyésztették ki a fajtát. Svédországban nagyon népszerű fajta, körülbelül annyira mint nálunk a magyar vizsla, viszont máshol nem elterjedt. A szorgalmas és ellenálló kutya hamar a svéd vadászok kedvence lett. Nagyon szenvedélyes vadászkutya nyúl, róka és őz vadászatra használják. A Svéd Kennel Klub 1947-ben ismerte el hivatalos fajtaként, az FCI 1953-ban.
Okos, kitűnő az orra és a hallása, gyorsan tanul, engedelmes és türelmes, mint egy agg úriember.
| Méret | M |
| Viselkedés | Szelíd, alázatos, Okos, agyafúrt, Csendes, nyugger csahos |
| Életstílus | Aktív, Nem aktív |
| Lakóhely | Kertes ház, Lakás |
| Háztartás | Család gyerekkel, Család gyerek nélkül, Egyedülálló, Idős |
Nem igényel nagyobb fejtörést az etetése, akár házikoszt, akár táp landol a tálban, bármelyiket maradéktalanul elpusztítja.
Heti egy-kétszeri átfésülés és havi fürdetés semmi több.
Imád az erdőben sétálni, vadat űzni, de jó vadászkutyához méltóan a ropogó kandalló előtt is jól érzi magát a gazdi ölében.
