Tenyésztése egy Friedrich Louis Dobermann nevezetű úriemberhez fűződik, aki adóbehajtó teendői mellett, sintérként is funkcionált. Kóbor kutyákat fogadott be, melyek közül kiválasztotta a legvadabbakat, legellenállóbbakat és a legkarakteresebbeket, mint német juhászkutya, a rottveiler, a dog, a pincser, a beauce-i juhászkutya és az angol agár, és létrehozta, ezt a ránézésre koránt sem barátságos ebet.

A külleme, története, mérete és temperamentumossága miatt jól mutat a filmvásznakon, nem hiába Higgins kutyái, Zeusz és Apollo sem egy tündérkét alakít a Magnumban. A valóságban koránt sem ilyen szörnyű a helyzet. A dobermann rendkívül kedves, szeretetre méltó, kiegyensúlyozott és megbízható kutyafajta. Ahhoz, hogy kutyánk ezekkel a tulajdonságokkal bírjon, fontos, hogy már kiskorától kezdve következetesen és türelmesen neveljük. Sokat kell vele foglalkozni, szeretettel és törődéssel körbevenni, együtt kell élnie a gazdájával, családjával, akiknek mindarra meg kell tanítani őt, amit elvárnak tőle. Ez nem olyan nehéz feladat, mert rendkívül okos, tanulékony és intelligens fajtáról van szó.

Mivel őrző-védő fajta, azt sem lehet vitatni, hogy szeret ugatni. Ha bármi olyan történik, ami nem tetszik neki, vagy kifejezésre szeretne juttatni valamit, akkor ugat.

Kifejezetten egyszemélyes kutya, de gazdájához nagyon ragaszkodik. Megfelelő nevelés és szocializáció esetén a dobermann jól kijön fajtársaival, a háziállatokkal és a gyerekekkel. Idegeneket nem enged a lakásba, de ha a gazdája jelzi neki, hogy minden ok, akkor azt a döntést a kutya is elfogadja.