Vannak olyan emberek is akik félnek a petárda, a tűzijáték és egyéb szilveszteri kellékek hangjaitól, csak ezt nem verik olyan nagy dobra, mint azt amikor az állataink esnek esetleg pánikba a nagy hangzavartól, illetve a villódzó fények láttán. Mint gazdáknak, a mi feladatunk, hogy a kedvenceinket ilyen helyzetben megóvjuk az esetleges szökésektől és balesetektől. Nyilván nem szórakozásból bújnak egyes kutyusok az ágy illetve egyéb bútorok alá ilyen esetben. Ők nem tudják, hogy eme zajos és fényes eszközök a mi szórakozásunkra készültek illetve erre használjuk őket. Nekik ez valami nagy és félelmetes dolog, ami elől jobb lesz elmenekülni. A szökéseket viszonylag könnyen meggátolhatjuk, ha a szilveszteri „csete-paté” idejére elzárjuk kedvenceinket egy olyan helyre, ahol biztonságban érzi magát. Sajnos az aggódást mi emberek hajalmosak vagyunk túlzásba vinni és megint ott tartunk, hogy a kutyus a mi reakciónkból arra következtet, hogy itt van a világvége. 

Először is mi az amit semmiképp ne tegyünk akár tüzijáték, akár nagyobb viharok idején.

• Ne kössük meg a kutyát a kertben! Ilyenkor a kutya menekülni akar, pánikszerű félelem lesz úrrá rajta és a legősibb ösztönök egyike a "fuss" érvényesülne. De nem tud, mivel mi megkötöttük, nem adtunk neki lehetőséget az elmenekülésre. A kikötött állatban a pánik fokozódik és mindent megtesz azért, hogy elfuthasson. Elrágja a kötelet, eltépi a láncot, még saját magának is súlyos sérülést okozhat
• Ne bújjunk vele össze egy eldugott sarokban - pl fürdőszobában - egy pokróc alá! Elsőre talán vicces a leírt szutiáció, de nem egy gazditól hallottam ezt mint megoldás a kutya félelmeire. De mit vesz le ebből a kutya? A gazdi itt van, ő is fél, én is félek, és ez jó. Tehát megerősítést kap a hibás viselkedés és nem, hogy elmúlna, de idővel fokozódik és már kisebb zajokra is hasonló pánikrakció alakul ki.
• Az sem jó ötlet, hogy  kutyát odahívjuk magunk mellé és simogatjuk, nyugtatgatjuk. Ilyenkor a félelemre dicsérünk rá és a kutyánk hamar rájön, hogy ha fél akkor több törödést, több foglalkozást kap, tehát megéri félnie a vihartól, tüzijátéktól.

Először is fokozatosan hozzá lehet szoktatni a kutyát a zajokhoz. Még a nagy zajok előtt, nap közben menjünk el sétálni a kutyával, egy jól, feszesen feltett hámmal vagy erős nyakörvvel amiből nem tud kibújni, esetleg vigyünk magunkkal kis harapnivalót és a kutyának egy kevés jutalomfalatot. Üljünk le egy parkba, ahol hallatszódnak ugyan a korai ünneplők petárdái, de korántsem olyan élesen, mint az éjszaka várható. Fontos, hogy mi is érezzük jól magunkat, falatozzunk kicsit, mivel az étkezést az állatok mindig a nyugalommal párosítják össze, hiszen enni csak biztonságos környezetben lehet. Minden „egészséges” kutya-gazdi kapcsolatban a kutya figyeli a gazdi reakcióit egyes történések alakalmával. Ha rajtunk azt látja a kutya, hogy nyugodtan viselkedünk ilyen helyzetben, akkor szép lassan ő is lehiggad. Ha kutyánk jól viselkedik, nem mutat rettegést, félelemet, vagy csak kevéssé fél mint eddig, akkor egy-egy simogatással, esetleg jutalomfalattal dicsérjünk rá a kívánt magatartásra.  Nem egyik percről a másikra várható a változás és sok törődést és odafigyelést igényel az efféle zajokhoz, ingerekhez való szoktatás, de mindenképp érdemes nekifogni a kutyánk érdekében. Ha erről már lekéstünk, akkor ha tehetjük maradjunk otthon a kutyával, engedjük be a lakásba, de ne pátyolgassuk, inkább viselkedjünk természetesen. Itt is jutalmazzuk a helyes viselkedést.

Ha semmi nem használ, akkor van még egy trükk, ami ugyan tüneti kezelés, de a kedvencünk érdekében érdemes lehet a használata. Ez a szer a SEDALIN, ami egy nyugató zselés formában. Különösen jó tulajdonsága, hogy nem lehet túladagolni, tehát bárki alkalmazhatja. Ezt jó eséllyel bármelyik patikában beszerezhetjük, még az ünnep előtt. Nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de vannak esetek, amikor célravezető.

  Sugár Péter