Állatvédelemben nem túl jártas kutyások sem tudják biztosan, van-e különbség a gyepmesteri telep ( egyszerűbben: sintértelep) és a menhely között?
A különbség egyszerű, mégis életekben mérhető.
A gyepmester egy területileg illetékes, önkormányzat által fenntartott szolgálat, melynek feladata a kóbor, nem-kívánt kutyák befogása, átvétele. Ők nem csupán állatszeretetből végzik munkájukat, elsődleges céljuk az utcák rendben tartása. Ami vitathatatlanul fontos.
Néhány dolog azonban érdemelne újragondolást a törvényhozók részéről.
A befogott kutya 14 napig keresi eredeti gazdáját, majd szabadon örökbeadható vagy elaltatható. A gyepmesteri telepeknek legritkábban van esélyük, lehetőségük a kutyák megfelelő orvosi ellátásának biztosítására, lelki rehabilitációjára, ami megkönnyítené a gazdisodást.
Legtöbb helyen a kutyák borzalmas körülmények közt várnak a csodára vagy épp a halálra. És hogy az épp bent lévő kutyák közül ki van a halállistán és ki marad életben? Ezt a gyepmester önkényesen eldöntheti.
Nem akarok rémhíreket írni arról, hogy egyes helyeken spórolás miatt milyen eszközökkel végeznek az állatokkal, vagy idő előtt hová tűnnek a befogott kutyák...de azt hiszem, aki kicsit is járatos az állatvédelemben, találkozott már ilyen borzalmas történetekkel. Persze, ez nem általános, szerencsére akadnak kivételek, akik miatt az embernek még marad némi hite.
A menhelyek civilek által lértehozott egyesületek, alapítványok, amik az államtól semmilyen anyagi támogatásban nem részesülnek, csupán az adó 1%-ából, adományokból tartják fenn magukat kisebb-nagyobb sikerrel.
Az ilyen menhelyeket valódi állatvédők üzemeltetik, akik elsődleges célja a kutya életben tartása és gazdához adása, még a legnehezebb helyzetben is. Ők az igazi hétköznapi hősök, akik szabadidejüket áldozzák arra, hogy segítsenek a rászoruló négylábúaknak.
A legmegbízhatóbb menhelyek és állatvédő szervezetek nem csupán az utcáról, de a gyepmesteri telepekről is "mentik" a kutyákat. Jó esetben kialakul egy megfelelő együttműködés a helyi gyepmester és az civil szervezetek között, és szem előtt tartva a kutyák érdekét, képesek közösen dolgozni, segíteni egymást.
A menhelyek soha nem altathatnak el egészséges kutyát, ellenben biztosítják a kutyáknak a megfelelő orvosi ellátást, lelki rehabilitációt, és megkeresik számukra az ideális családot. Egy menhely kizárólag oltott, ivartalanított kutyát ad örökbe, aki ettől eltekint...ott azért megkérdőjelezhető a szervezet valódi célja és elhivatottsága.
Nem mindegy tehát, hogy a kutyát a gyepmester fogja be, vagy egy állatvédő szervezet veszi gondozásába. Egyik esetben megnyugodhat, hogy keresik neki a megfelelő gazdit. Másik esetben abban sem mindig lehet biztos, hogy kivárják azt a kötelező 14 napot, mielőtt elaltatják...
Hogy mi lenne erre az áldatlan helyzetre a megoldás? Az egy másik cikk témája lesz...
(Képek forrása: google)