A hét gazdikeresői: Frici és Linda

2013.12.03. - Judit

Sziasztok kedves emberek!

Én Linda vagyok 4 éves és ő az én pici kölyköm Frici, aki igazi nagyfiú, már 8 hónapos! Már csak ő maradt nekem, miután véletlenül vemhes lettem, mivel felelőtlen gazdáim nem figyeltek rám. A többi babámmal sajnos nem tudom mi lett.

Ketten éldegéltünk Örkényen, mikor nem túl kedves gazdánk egyszer csak úgy döntött, nem kellünk már neki és elvitt az állatorvoshoz, hogy altasson el bennünket örökre. Nagyon meg voltunk rémülve! A doktor bácsi nem tette ezt meg szerencsére, hanem telefonálni kezdett, hátha valakinek oda tud bennünket adni, mert nagyon édesek, nagyon picik és ami a legfőbb, nagyon egészségesek vagyunk!

Ott maradtunk a rendelőben majd egy nagyon kedves hölgy jött értünk és elvitt magával bennünket. Gondoltuk megmenekültünk, lett új gazdink, aki ad majd enni meg inni és még melegben is lehetünk, de hamar rájöttünk, itt csak átmenetileg lehetünk, mert már amúgy is sok kutyus és cica volt nála. Ő is nagyon telefonálgatott, végül elvitt bennünket egy olyan helyre, ahol aztán tényleg nagyon sok kutyus volt. Szerintem ez valami állatotthon lehetett, mert ennyi kutyája tényleg nincs senkinek. Nagyon nagyon féltünk, sőt reszkettünk, a hölgy meg csak sírt és nagyon sajnált bennünket, de szerintem ismerte az ott dolgozókat, mert ők kedvesen mosolyogtak rá és végül odaadott minket az én drága kis Fricimmel együtt a kezükbe. Nem is raktak bennünket kinti kennelbe, hanem bevittek a házba, az egyik szobába, ahol még ágy is volt, majd otthagytak. Habár kaptunk enni és inni, továbbra is összebújva reszkettünk, és szerintem még harapni is akartunk, de ezt ne mondjátok el senkinek. Végül egy kedves, fiatal nő jött hozzánk, aki kedvesen szólított majd meg is akart simogatni bennünket. Olyan kedves volt, hogy elindultunk felé, sőt még az ölébe is felmásztunk.

Innentől kezdve, már kicsit sem féltünk! Sőt, ha meglátjuk Őt, mindig nagyon örülünk neki és rohanunk, hogy vegyen fel bennünket, mert olyan jó ölben lenni. Cserébe kap tőlünk sok puszit. Megtudtuk, hogy ő az igazgatónéni itt és kijelentette, hogy innen már csak nagyon jó helyre fogunk menni. Azt sajnos nem ígérte, hogy együtt is maradhatunk, mert a mai világban nem nagyon fogadnak örökbe két kutyust egy helyre és egyszerre, de hisszük, hogy innen mindketten csak az igazi, nagybetűs Gazdihoz mehetünk tovább, reméljük nem is kell már sokat várni! Úgy szeretnénk igazi karácsonyfát látni…

Igazából nincsenek nagy vágyaink. Olyan gazdit szeretnénk, aki örökre szeretni fog bennünket, mindegy, hogy kicsi vagy nagy a családja. Mivel eddig vidéken éltünk, jó lenne, ha kertes házba mehetnénk, már csak azért is, mert még nem tudjuk biztosan szobatiszták vagyunk-e, de nagyon gyorsan tanulunk. Megígérjük, hogy nagyon fogunk figyelni a gazdira és szeretni fogjuk örökké! Nem vagyunk ugatósak, de nagyon szeretünk örülni minden jónak, mert eddig nem is tudtuk milyen jó dolog a simogatás.